Fogorvos Budapest szájsebészete

A fogorvos véleménye

A fogászat mai ismeretei szerint a fogszuvasodás pathomechanismusának magyarázatára az eddigi elméletek és hipotézisek közül a fogorvos Miller ún. chemoparasita-elmélete a legalkalmasabb. E tanok a múlt század 80-as éveinek végéről származnak, a közben eltelt idő alatt egyes részleteket illetően módosultak, de jól egyeznek mind a klinikai tapasztalat, mind az experimentális caries-kutatás által felderített tényekkel.

A szuvas fog kialakulásának elmélete

Miller elméletének lényegi tartalma úgy foglalható össze, hogy a fogszuvasodást nem közvetlenül kezdeményezik a mikroorganizmusok, hanem tevékenységük folytán a fogon megtapadt lepedékben bomlási (erjedési) folyamatok játszódnak le. Ennek során savak keletkeznek a lepedékben, s ezek a szerves savak bontják meg a kemény fogszövetek - elsődlegesen a zománc - ásványi fázisát. Az ásványi fázis részleges oldódása nyit utat a zománc, ill. dentin szerves vázát pusztító mikroorganizmusoknak.

A chemoparasita-elmélet szerint a cariogenesisnek az alábbi elengedhetetlen előfeltételei vannak:

• a szájüreggel érintkező, tehát a szájüregbe exponált fogfelszín,
• amelyen huzamosan megtapad a lepedék.
• a lepedékben savképző mikroflóra él,
• a lepedék legalább időlegesen tartalmaz a lebontás során savi közbülső vagy végterméket adó substratumot.

A fogszuvasodás klinikai észlelése

A klinikailag észlelt caries ezeknek a követelményeknek minden szempontból megfelel: mindig a fognak a szájüregbe exponált felszínén, habitualisan tisztátlan zónában kezdődik. E tényező jelentősége a cariogenesisben rendellenesen álló fogak szuvasodásának lokalizációjából világlik ki a legszebben, a szabályos fogsorban álló kis- és nagyőrlőknek - fissuráktól és gödröcskéktől eltekintve - soha nem lesz szuvas az orális felszínük, s vestibularis felszínükön is ritkán támad caries. Ha ellenben a jellegzetes anatómiai alakú fog 90°-kal elfordultan áll a sorban, s a szabályosan a szájüreg és szájpitvar felé tekintő felszíne ennélfogva a szomszéd fog felé tekint - azaz helyzetét illetően approximalis felszínné vált -, e két eleve szótól védett felszín gyakran betegszik meg, míg a szabályosan álló fog gyakran cariesessé váló approximalis, az elfordultan el-helyezkedő fogon azonban a szájüreg, ill. szájpitvar felé tekintő felszíne épen marad.

A fogorvos eltávolítja a mikroflórát

A lepedékben a fogorvos valóban kimutathat olyan mikroflórát, mely a megrekedt szénhidrátokból pH 5,2 vagy ennél alacsonyabb pH-értékű savat tud képezni. Ismételten bizonyítást nyert - a fog felszínén, kezdődő szuvas gócban végzett közvetlen pH-mérésekkel -, hogy in vivo e megkövetelt pH-érték valóban fennáll.